Nem meglepő tehát, hogy amikor június elején kiderült: a csatárt az Arsenal 24 millió euróért eladta az FC Barcelonának, nagyon sokan temetni kezdték az Ágyúsokat, és még a drukkerek is pesszimisták voltak. Ehhez jöttek még a szakvezető, Arsene Wenger esetleges távozásáról szóló pletykák: a jövő valóban nem tűnt valami rózsásnak a gárda számára.
Más kérdés, hogy olyan híresztelések is akadtak, amelyek szerint a tréner igenis hosszú távra tervez a klubnál, és hamarosan meghosszabbíthatja szerződését - annak ellenére, hogy korábbi első számú szövetségese, a sportigazgató David Dein elhagyta az Arsenalt még áprilisban. Miközben Wenger szerződéshosszabbítása lógott a levegőben (az eredeti kontraktus egyébként 2008-ig volt érvényes, vagyis a jelenlegi idényt mindenképpen az Ágyúsok kispadján töltötte volna a szakember), a csapat Henry mellett megvált egy másik nagy öregtől, Fredrik Ljungbergtől is, mint ahogyan az is nyilvánvalóvá vált, hogy sem a Real Madridtól kölcsönkapott Júlio Baptistára, sem pedig az érte a királyi gárdának adott, és papíron még mindig Arsenal-játékosnak számító José Antonio Reyesre nem tart igényt a csapat.
Ugyanakkor azért új szerzeményekben sem volt hiány: a londoniak előbb megszerezték a Dinamo Zagreb brazil származású, ám horvát válogatottnak számító csatárát, Eduardo da Silvát, illetve az AJ Auxerre francia jobbhátvédjét, Bakary Sagnát. Hivatalosan egyikük vételárát sem hozták nyilvánosságra, de kettejükért együtt körülbelül annyit fizethettek, mint amennyit Henryért kaptak a Barcelonától.
És mivel Ljungbergért, Jérémy Aliadiere-ért, majd végül az Atlético Madridnak eladott Reyesért is jelentősebb összeg folyt be, további, ám sokkal kisebb kiadást pedig csak a lengyel kapus, Lukasz Fabianski, illetve az átigazolási időszak utolsó perceiben a Chelsea FC-től megszerzett Lassana Diarra megvétele jelentett, így az Arsenal végül több, mint tízmillió eurós nyereséggel zárta a transzferperiódust.
A nagy kérdés csak az volt, hogy maga a csapat gyengült vagy erősödött, ám az eddigi eredmények arra utalnak, hogy inkább az utóbbi a helyzet. Az Ágyúsok ugyanis eddig még veretlennek mondhatják magukat a szezon során, sőt, egyetlen találkozó kivételével mindegyik tétmérkőzésüket megnyerték. A Bajnokok Ligájában kettőből kétszer gyűjtötte be a három pontot a csapat, a már a ligakupában is ment egy kört, ami pedig a bajnokságot illeti, nyolc fordulót követően úgy vezeti a tabellát két ponttal a gárda, hogy egy mérkőzéssel kevesebbet játszott, mint a második Manchester United, vagy a harmadik Manchester City.
De ami ennél talán még fontosabb, szeptember 7-én az Arsenal hivatalosan is bejelentette, hogy Arsene Wenger újabb három évvel meghosszabbította szerződését. A francia szakvezető 2011-ig kötelezte el magát, és ha kitölti kontraktusát (márpedig Wenger híres arról, hogy pályafutása során mindenhol így tett), akkor már 2009-ben új klubrekordot állít fel. Jelenleg az 1934 és 1947 között a klubnál tevékenykedett George Allison számít az Arsenalt leghosszabb ideig irányító trénernek, ám a klubhoz még 1996-ban érkezett Wenger ezt a csúcsot adhatja át a múltnak.
Az egyesület legsikeresebb mesterének már ő számít az elmúlt 11 évben megnyert három bajnoki címmel és négy FA-kupával, és az Arsenal jelenlegi formáját látva nem elképzelhetetlen, hogy a mostani idény végén újabb trófea kerül a vitrinbe. Wengernek a csapatszerkezet átalakításával sikerült elérnie, hogy Henry hiányát egyáltalán nem érzi meg a csapat, sőt, erényt kovácsolt abból, hogy immár nincsen a csapat támadójátékát ennyire meghatározó focista a gárdában.
Amint az új kulcsfigura, Francesc Fabregas több nyilatkozatában is elmondta, korábban a játékosokat valósággal nyomasztotta Henry személye, legalábbis olyan szempontból, hogy szinte minden labdával őt keresték, elvégre mindenki őt tartotta az együttes legjobbjának. Most sokkal inkább megoszlik a felelősség az együttesen belül, még ha meghatározó emberek most is akadnak. Utóbbi kategóriából elsősorban Fabregast kell kiemelni, aki eddig minden bajnokin a kezdő tizenegy tagja volt, és máris négy gólnál jár a pontvadászatban - eddig egyetlen szezonban sem tudott háromnál több bajnoki találatot szerezni.
Fabregas eredményessége persze nem véletlen, hiszen Wenger az előző évekhez képest sokkal támadóbb feladatot adott a spanyol középpályásnak, aki majdhogynem irányítóként futballozik (jó bizonyíték erre a hét bajnokin adott öt gólpassza) - csak sokkal nagyobb munkabírással és akciórádiusszal, mint a megszokott játékmesterek.
A középpályán a védekező feladat elsősorban Mathieu Flaminire hárul, aki szinte észrevétlenül lett kulcsfigurája a jelenlegi Arsenalnak. A francia focistát még 2004-ben, 20 esztendősen igazolták az Olympique Marseille-től, és eddig elsősorban sokoldalúságával hívta fel magára a figyelmet: általában valamelyik sérült focista posztján szerepelt, így játszott már jobbszélsőt és balhátvédet is. Most viszont eredeti pozíciójában futballozhat, és ezt olyan remekül teszi, hogy a világbajnok Gilberto Silvát is kiszorította a kezdő tizenegyből.
Fabregas és Flamini mellett még a középhátvéd Kolo Touré és a balhátvéd Gael Clichy mondhatja el magáról, hogy mindegyik bajnokin a kezdő tizenegyben szerepelt, míg Robin van Persie és Alekszandr Hleb csak egyetlen találkozóról hiányzott. Ők alkotják a jelenlegi Arsenal gerincét, és még egyikük sem múlt el 26 esztendős. Az Ágyúsok hívei mégis csak optimisták lehetnek a jövőt illetően. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
